Sziasztok!

Íme, újabb bejegyzéshez érkeztünk, ezúttal arról számolok be Nektek, hogy milyen madarakhoz volt/van szerencsénk saját kertünkben. 18. kerületi otthonunkban kialakítottunk egy kis madárbarát sarkot, ahol odúk, itató/fürdető és madáretető látja el minden földi jóval a kis szárnyasokat. A legtöbb kép ennek megfelelően az itatónál készült, amely -mi sem gondoltuk volna-, rengeteg tollast a kertbe vonz. Ki inni, ki fürdeni keresi fel a vízlelőhelyet, mi pedig bőszen kattingattuk a fényképező gombját, hogy megörökítsük őket.

Első két képünkön egy szajkó látható, aki annyira barátságos, hogy igen közel enged minket magához. Gyakorta pihen a kertünkben, és ilyenkor egy kis frissítőt is beiktat a napi programjába. Írtam már a szajkóról előző bejegyzésben, ezeken a fotókon is szembetűnő feketén sávozott világoskék szárnyfoltja, és jellegzetes fekete bajuszsávja, melyek változatossá teszik rózsaszínes-barnás tollazatát.

Következő vendégünk egy kedves kis őszapó volt, aki először ivott egy keveset, majd pedig a tuján pihent meg. Mint tudjuk, az őszapók kis csapatokban mozognak, ez a példány is egy 5-6 fős raj tagja volt. Apró teste alapvetően szürke színű, háta feketés, barna foltokkal, farka termetéhez képest igen hosszú, csőre pici.

Gyakran látjuk a kertben elegánsan sétálni és iszogatni a balkáni gerléket, íme két kép róluk. Szürkés színű tollruhájukat fekete nyakcsíkjuk teszi egyedivé. A tojó sárgásbarnásabb színű, mint a hím gerle, a hím tollazatában pedig több kék tónus figyelhető meg.  Ennek alapján azt mondanám, hogy az első képen tojó, a másodikon pedig hím balkáni gerle látható.

Kedves kis vendégünk ez a piciny kék cinege, aki néha tiszteletét teszi nálunk. Kisebb termetű, mint a széncinege, és a színezete is más. Feje fehér, szemsávja fekete, és jellegzetes kék sapkát visel.

Szintén megfigyelhető nálunk a csilpcsalpfüzike, a képen megörökített tollas óvatosan viselkedett, és igencsak gyorsan ugrabugrált, nehéz volt lencsevégre kapni. Teste felül barnászöld, alul sárgásbarna, lába sötét színű. Fehér szemgyűrűjét fekete szemsávja szakítja meg. 

Íme, egy példánya a kertben felnövő fekete rigó generációnak. A tujában évről évre építenek fészket a rigók, majd az utódok szívesen maradnak a kertben fürdeni, és kapirgálni a fűben. Ez a rigó úgy belefeledkezett a fürdőzésbe, hogy távozása után újra fel kellett tölteni vízzel a tálat. 

Leggyakrabban megfigyelhető nálunk a széncinege, két nemzedék nőtt fel idén nyáron a kerti odúban. Nos, következzen két kép a két széncinegéről, amint az itatónál időznek. Egyikük alaposan felfrissítette magát, a másik cinege pedig inkább csak figyelte őt. A széncinege alsóteste sárgás, feje fekete fehér pofafolttal, szárnya pedig kékesszürke színű.

Természetesen gyakran látunk házi verebeket is, a következő képek őket ábrázolják. Az első képen egy tojó látható, barnásszürke tollazata nem különösebben kirívó. Éppen a tuján lakmározott, amikor a kép készült.

A második képen pedig egy hím házi veréb figyelhető meg, az ő tollruhája díszesebb, a szürke szín mellett megjelenik a gesztenyebarna és a fekete is. 

Nos, hát a végére is értem ennek a bejegyzésnek, és szerintem elmondható, hogy igen sok szárnyast a kertünkbe csalogathatunk egy itató kihelyezésével. Hamarosan pedig kezdődik a madáretetési időszak, melyről szintén beszámolok majd Nektek.

Sziasztok!