Kertünk madarai II.
Második felvonás
Sziasztok, Madárbarátok!
Következzen a legutóbbi bejegyzés folytatásaként a kertünkben azóta fotózott madarakról szóló beszámoló. A november és a december beköszöntésével megérkezett a hideg időjárás, így még nagyobb forgalmat tapasztaltunk a madáretetőnél és az itatónál egyaránt.
Elsőként egyik legkedvesebb vendégünk kerül bemutatásra: a vörösbegy. Nevének megfelelően begye narancsvörös színű, teste pedig barnásszürke. Ahogy a képen is látható, a talajon szerzi táplálékát, így a földre kihelyett eleséggel kedvezhetünk neki. A második képen pedig a vörösbegy egy jellegzetes testtartását figyelhetjük meg: farkát felcsapja, szárnyához képest magasabban tartja.
A következő néhány fotón pedig a kertünkben gyakorta látható kék cinegéket láthatjuk. Ez a kistermetű cinege világoskék színű sapkát visel, melle sárga, szemsávja pedig fekete. Sokszor figyeltem meg, amint a hideg ellenére az itatóban fürdőzik, illetve a kihelyezett mandulából csipeget. Az etetőnél általában nem sokáig időzik, a megszerzett zsákmánnyal azonnal tovarepül, és biztonságos helyen fogyasztja el.
A következő két képen pedig a hím és a tojó zöldike szerepel. Pintyféle, így csőre vaskos, a keményebb magok feltörésére is alkalmas. A hím tollazata sokkal színesebb, mint a tojóé: a zöldessárga szín dominál nála, míg a tojó tollszíne inkább szürkés. A magokat nem ,,elvitelre kéri", hanem a helyszínen fogyasztja, méghozzá kicsit sem sietősen, addig marad az etetőben, amíg meg nem tölti a begyét.
Szintén mindennapos vendégeink az őszapók, akik mindig kis csapatokban érkeznek, és a cinkegolyót részesítik előnyben. E kistestű cinege tollazata alapvetően szürkés, barna és fekete színfoltokkal tarkított. Csőre apró, farka pedig testéhez képest hosszú.
A közelmúltban többször megfigyelhettünk a kertben csízeket is, az első képen a hím, az alatta lévőn pedig a tojó látható. A hím tollazata sárgászöld, sapkája pedig fekete, a tojó tollszíne inkább szürkészöld. Mivel a csíz is a pintyfélék családjába tartozik, csőre kicsi és vaskos.
Egy új cinegefaj is tiszteletét tette a kertben: a fenyvescinege. Termetét tekintve piciny, fekete fején fehér sáv húzódik, és apró tollbúbját gyakran felmereszti.
Végül pedig megosztanék Veletek egy képet a nálunk leggyakrabban megfigyelt szárnyasról, a széncinegéről, amint épp egy napraforgómagot tart a csőrében.
Remélem, tetszett a bejegyzés, és Ti is etetitek a szárnyasokat telente.
Sziasztok!