Helló, Madárbarátok!

Ahogy ígértem, most megosztom tapasztalaimat a Városligetről madárlesszempontból. December 3-án látogattunk el a Városligetbe némi madarászkodás céljából. Az idő igen hűvös volt, de ez nem szegte kedvünket.

Mivel nem voltunk ismerősek a madarak szokásos tartózkodóhelyével kapcsolatban, és a Városliget elég nagy területen terjeszkedik, igen sokat sétálgattunk. Tágra nyílt szemmel nézelődtünk, hol rebben meg egy-egy ág, hegyeztük a fülünket, hátha csipogással árulja el magát egy madárka.

Egy madáretetőnél helyezkedtünk el, és  bár madarakra számítottunk, első fotómodellünk egy mókus volt.

Nemsoká kopácsolásra lettünk figyelmesek, a zajforrás pedig nem volt más, mint egy nagy fakopáncs, leggyakoribb hazai fakopácsunk. Ez a példány tojó volt, hiszen nincsen piros sapkája, mint a hímnek. Korát is meg tudjuk határozni: hasa kiterjedten piros, ennek megfelelően felnőtt példánnyal állunk szemben. A fiatal nagy fakopáncs hasa halványpiros, elmosódott kontúrú.

Következő megfigyelt szárnyas egy kékcinege volt. Felnőtt példány, hiszen a fiatal egyedek pofája sárga, sapkájuk fakó színű.

Ezt követően egy etetőnél zöldes színezetű madárra lettünk figyelmesek, aki éppen magot csemegézett. Egy zöldike tojót láthattunk, mivel a hímtől eltérően fejtetője barnás színezetű, illetve háta barnás, finoman csíkozott. A hím fejtetője mohazöld, csakúgy, mint mintázatlan háta.

A madáretetőtől nem messze újabb faj egyede üldögélt a kerítésen, lefotóztuk hát íziben. A helyes kis vörösbegy úgy tűnik, hazánkat választotta telelőhelyéül, sok társa csak vonuló nálunk. A név kötelez, ez rá is igaz, hiszen pofa- és mellfoltja vörös. Teste egyebekben szürke, illetve barna. A fiatal példányok teljesen eltérően barna alapon finomat pettyezettek. 

Kicsit köröztünk, amikor egy énekesmadárnál nagyobb testű léprigót vettünk észre az egyik magas fa ágán. A rigót egyből elárulja kerekpettyes világos mellkasa és pofafoltja, barna hátszínezete.

A rigó után egy érces hangon károgó dolmányos varjúval találkoztunk, télen gyakorta látható kertekben, parkokban. Alakja és mérete a vetési varjúéra hasonlít, de kétszínű tollazata egyértelműsíti a helyzetet. Teste piszkosszürke, szárnya, farka, feje és mellfoltja fekete.

A hangok, neszek egyből felfedik egy-egy tollas kilétét. Így történt ez következő modellünknél is. Ez a szajkó épp kapirgált magának egy kis ebédrevalót az avarban, e művelet végeredménye látható a képen. Túlnyomóan rózsaszínes-barnás a tollazata, torka és fartájéka fehéres. Szárnyhajlatának világoskék foltja szembetűnő, finoman feketével sávozott. Bajuszfoltja fekete, farka testéhez képest hosszú.

Helyes kis madár pöffeszkedett egy ágon barna gombócként, lencsevégre kaptuk hát őt is. Első pillantásra azt hiheti az ember, hogy a gyakori házi verebek egyike, de nézzük csak meg jobban. A házi verébtől eltérően sapkája vörösesbarna, fehéres-szürkés nyakörve, fekete pofafoltja van, valamint alsó teste világosabb, mint a házi verébé. Kijelenthetjük tehát, hogy ő egy mezei veréb személyesen.

Egy fatörzsön gyorsan, hirtelen mozdulatokkal lefelé haladó relatíve hosszú csőrű, szürke hátú és fejtetejű madarat pillantottunk meg némi várakozás után. Narancs mellkasa aranylóan csillogott a napfényben. E színezet és mozgásdinamika a csuszkákra jellemző. A nemek hasonlóak, de az élénkebb vörösbarna testoldal inkább hím egyedre enged következtetni.

Utolsó előtti ,,zsákmányunk" elárulom Nektek, személyes kedvencem. Alig mertem hinni a fülemnek, amikor meghallottam éles, magas, cérnavékony hangocskáját. Egy lucfenyőn múlatta az időt, megállás nélkül repdesett, sokszor egy helyben repült az ágak között. Ekkor realizálódott bennem, hogy ő bizony Európa legkisebb madara, a mintegy 5 grammos félnehézsúlyú sárgafejű királyka. Apró termete, világoszöld felsőteste, piszkosfehér alsóteste sárga fejtetőszínezettel párosul. A tojó fejteteje citromsárga, a hímé naracssárgás színű, így hát -bár alanyunk nem mutatta teljes fejtetejét-, valószínűleg tojó lehet.

Végül, de nem utolsó sorban a Városliget megörvendeztetett minket még egy fajjal. Fekete-fehér dominanciájú madarat lestünk meg, amint egy platánfán üldögélt. Hála a hatvanszoros zoomnak, kivehető a jellemző tollazat és a hosszú farok is, biztosan állíthatjuk, hogy szarkával van dolgunk, tegyük hát el a csillogó dolgokat, mielőtt lábuk kél.

Nos, azt hiszem, végszóként elmondhatom, hogy igen sokféle madarat leshettünk meg a Városligetben, gyümölcsöző volt ez az expedíció is. 

Következő bejegyzésben a Péterhalmi erdőben tett barangolásunkról olvashattok.

Sikeres madárlesést mindenkinek!