Sziasztok, Madárbarátok!

A mai bejegyzésben arról számolok be Nektek, hogy hogyan telt a tavaszi időszak a kertben madárszempontból. Mint tudjuk, a tavasz a madaraknál a párválasztás és a fészekrakás ideje, mely folyamatokba mi is bepillantást nyerhetünk, ha odúkat helyezünk ki a kertben, udavaron.

Elsőként egy idilli képet osztanék meg Veletek, amelyen egy balkáni gerle pár meghitt pillanata látható. A balkáni gerléknél a nemek hasonlóak, nehéz külünbséget tenni a hím és a tojó között, de ez a két madár sokáig turbékolt a fatörzs tetején, és számomra egy párnak tűntek. Sokáig néztem őket, tollászkodtak, pihengettek, nemigen zavarta őket a nézőközönség.

Apró barna foltként tűnt fel a következő képen szereplő csilpcsalpfüzike a kertben elhelyezett kéregdarabok között keresgélve. Korábbi bejegyzésekben már olvashattatok róla, most ismét tiszteletét tette. Kistestű, barnásszürke színezetű, lába sötétebb, világos szemöldöksávja rövidebb, mint a fitiszfüzike esetében. 

Az itatónál oltotta szomját ez a termetes örvös galamb, legnagyobb hazai galambfajunk képviselője. Méretén kívül szürkés hasa, zöldeskék feje és nyaka oldalán látható fehér folt alapján ismerhető fel. Gyakran hallható a hangos szárnysuhogás, amikor őkelme landol vagy éppen felszáll.

Sokszor látjuk a széncinegéket is fürdőzés közben, a következő képen is ez a jelenet ábrázolódik. Ez a cinege hím egyed lehet, mert hasán széles, fekete sáv húzódik végig. A pancsolás hangja messzebbről is hallható, főként, ha ilyen vehemensen fürdőzik az illető. A kis széncinke tollruhája csurom vizes lett, így a bokorra szállt át megszárítkozni.

Óvatosabb fürdőző volt ez a kis poszáta, lassan közelítette meg az itatót. Teste felül szürkésbarna, feje és farka inkább szürke. Nem tartózkodott sokáig az itatónál, egy autó hangjától megrémülve szállt tova.

A következőkben a kertben fészkelő madárpárok életképei láthatóak. 

Elsőként bemutatom Nektek a zöldikepárost, akik a tujában raktak fészket.  Az első napokban arra lettem figyelmes, hogy egyre többször repülnek be a tuja sűrűjébe, majd pedig megkezdődött a tökéletes fészekhez szükséges anyagok beszerzése. A felső képen látható a hím zöldike, aki egy gyökérdarabot visz csőrében a fészekhez. Miután kész lett a remekmű, a tojót nem láttam sokszor kirepülni, ezért úgy gondoltam, épp a tojásokon kotlik. Ezt az elméletet erősítette meg bennem az is, hogy a hím csőrében vitt neki eledelt, és énekével őrizte a revírt a tuja közelében. A fiókák kb. 14 nap alatt kelnek ki a tojásból, és további két hét múlva repülnek ki a fészekből. Ekkor már a gondos szülők is megpihenhetnek, s -az alsó képen látható módon- fürdőzhetnek békésen. 

Az egyik, tavaly telepített odú idén nagyon népszerű volt. Először egy mezei veréb páros kezdett bele hordani fészekanyagot, majd néhány napig nem jöttek az odú közelébe sem. Ezt használta ki egy széncinegepár, akik már elkezdték a fészekanyag hordási műveletet, amikor az eredeti tulajok mégiscsak visszatértek, és igényt tartottak az odúra. Végül kisebb harc után a verebek elűzték a cinegéket, és verébmama tojásokat rakott. A fáradhatatlan eledelhordás meghozta gyümölcsét: a fiókák kirepültek. 

Végül pedig néhány, az Almáskertben készült felvétel következik. 

A magas fűben kitűnően érzik magukat a fácánok: a felső képen hím, az alsón tojó látható. A hím feje zöldes, fejoldala piros színű, fehér nyakörvet visel. A tojó tollazata kevésbé díszes: barnás színű, pettyekkel tarkított. Amint közelebb merészkedtünk hozzájuk, lebuktak a fűben, úgy tettek, mintha ott sem lennének. Még néhány lépésnyi közeledés már elegendő volt ahhoz, hogy riasztó hangjuknak kíséretében felrepüljenek. 

A fácánoktól nem messze lesett prédára ez az egerészölyv. Több bejegyzésben szerepelt már ez a ragadozó, aki kezdetben csak gyanakodva nézett minket, majd pedig elrepült egy másik fára, ahol nem zavarják vadászat közben. 

Egy öreg fa törzsén munkálkodott ez a nagy fakopáncs, sokáig kopogtattott pondróvacsora reményében. Fekete-fehér színezetét piros alsó farkfedői teszik változatossá. Mivel a képen tarkója nem látszik, nehéz megítélni, hogy hím vagy tojó madárról van-e szó. A piros tarkófolt hím fakopácsra jellemző, míg a tojó nem rendelkezik ilyennel.

Ezzel végére is értem a mai bejegyzésnek, remélem, hogy tetszett Nektek, és helyeztek ki odúkat tavasszal a madarak számára.

Sziasztok!