Sziasztok, Madárbarátok!

Ezúttal arról a madármegfigyelésről írok Nektek, amelyet a közelmúltban Apajon tettünk. Térképen megnézve Apajt, láthatóak vizes területek, de főként a puszta a jellemző. Lássuk hát a készített fotókat a megfigyelt madarakról!

Első megfigyelt tollasaink ezek a pihengető füsti fecskék voltak, szárnyuk hosszú, farkuk villás. Mellük fehér, kékesfekete szalag ékesíti, a dolmány és a szárnyak kékesfekete színűek, a torok és a homlok pedig narancsosvörös színben pompázik.

Egy fákkal tarkított szakaszon áthaladva ütemes, gyors kopogásra lettünk figyelmesek. Körülnézve egyből észrevettük a hang forrását: ezt a piros sapkájú nagy fakopáncsot.

Majd pedig egy lassabb kopácsolás ütötte meg a fülünket: a harkályfélék családjának újabb tagja tette tiszteletét, méghozzá egy fekete harkály. Véleményem szerint tojó példány, mert csak a fejtető hátsó része piros, nem pedig a teljes területe. Ha összehasonlítjátok a mátrai bejegyzésben lefotózott hímmel, szembetűnő a különbség. 

Újabb réti területre érve nagy termetű, fekete madarat vettünk észre, egy fekete gólyát. Tollazata fémesen, lilásan csillog, csőre és lábai narancssárga színűek.

A következő fotó igen szerencsés szituációt ábrázol: három különböző nagytestű vízimadarunk látható rajta. Balról jobbra haladva: szürke gém, vörös gém, kis kócsag. A gémekről lesz még külön kép, a kiskócsagról még nincsen. Ezen a fotón sajnos nem igazán látszik, de csőre és lába fekete, megnyúlt tarkótollal rendelkezik.

Nézzük is akkor a gémeket!

A szürke gém tollazata nevének megfelelően szürke, a fejtető oldala és tarkója azonban fekete. Homloka fehér, nyakán fehér sáv húzódik egészen a melléig. Erős csőre szürkéssárga, költési időben narancsos.

Íme, a vörös gém. A szürke géménél hosszabb csőre, keskenyebb feje alapján rokonától messzebbről látva is elkülöníthető. Nyaka vörösesbarna, rajta oldalt fekete vonal húzódik, teste sötétszürkés színű.

A következő kép ismét érdekes helyzetet ábrázol: egyazon növény szárán kapaszkodva két eltérő korú cigánycsukot láthatunk. A feljebb lévő madár kifejlett példány, melle narancsos színű, feje és szárnya fekete, nyakoldalán fehér folt díszeleg. A barnás színű egy fiatal egyed, tollruhájára a sávozottság jellemző. A következő képen közelebbről is láthatjátok őt, amint délcegen üldögél.

Újabb mezős részen sétálva fekete-fehér madarakat láttunk: bíbicek voltak. Méretüket tekintve galamb nagyságúak, fekete tollbóbitával büszkélkednek, mely a hímek esetében hosszabb.

A bíbicektől nem messze egy kenderike üldögélt békésen egy dróton. Dolmánya barna, feje szürkés, homlokán és mellén vörös színű foltot figyelhetünk meg. E színezet alapján azt mondhatjuk, hogy ez az egyed hím.

Továbbhaladva egy csapat nyári lúdra lettünk figyelmesek, a barna dominanciájú madarak bizalmatlanul fürkésztek bennünket tisztes távolságból. Csőrük rózsaszínes, szárnytollaik szegélye világos.

Végül pedig ezt a családi portrét osztom meg Veletek a bütykös hattyú famíiáról. Az előző bejegyzésben olvashattatok a bütykös hattyúról, most pedig a szürke tollszínű fiókákat is lencsvégre kaptuk. Érdekes tény, hogy a hattyúk monogámok, egy-egy pár életük végéig együtt él.

Nos, ennyi lett volna a mai bejegyzésem, remélem, tetszett Nektek, és kedvet kaptatok a madármegfigyeléshez.

Sziasztok!