Sziasztok!

Ez alkalommal a tihanyi Belső-tó vidékére invitállak Benneteket egy virtuális sétára, ahol elsősorban a Tihanyi Félmaraton teljesítésének céljából jártunk. Na, de, ha már ott voltunk, miért is ne néztük volna meg, mi a helyzet madárles-fronton...Néhány szárnyast ismét sikerült lencsvégre kapnunk, következzenek hát a róluk készült fotók!

Elsőként egy olyan madárról szólnék, aki akár a Belső-tó címermadara kinevezést is okkal kaphatná meg, hiszen ahogy a tóparti nádszegély mellett haladtunk, számos példányt láthattunk és hallhattunk. A nádirigó éneke jellegzetes, aki egyszer hallotta, utána mindig fel fogja ismerni, miközben szívesen hallatja a hangját kiemelkedő helyekről. Alapvetően barna színezetű, torka és hasa pedig szürkés. Világos szemöldöksávja a szem mögött is folyatatódik, ez segíti a felismerést.

A nádasból felreppenni láttuk ezt a szürke gémet. Röpképe karakteres, hiszen behúzott nyakkal repül, lábai pedig nyújtva és egymáshoz zárva vannak. 

Majd pedig a víztükör simaságát egy úszó búbos vöcsök törte meg, aki igencsak tempósan haladt. Tollfüleinek hála, messziről is ki lehet szúrni, melyeket alkalomhoz illően lelapít, illetve felmereszt. Csőre hosszúkás, fekete kantárral rendelkezik.

A következő kép szintén röpkép, méghozzá egy egerészölyvpárról, akik a magasban kergetőztek-köröztek. A végszalag és a hátulsó szárnyél sötét szegélyű, illetve tipikus a világos mellkasrajzolat is.

Később pedig egy dolmányos varjút figyelhettünk meg, aki engem egy repülőgépre emlékeztetett, mivel behúzott lábai a repülő futóművére hasonlítanak. 

Továbbsétálva egy helyes kis füsti fecskét vettünk észre, a dróton üldögélt éppen. Villás farka, hosszú, keskeny szárnya egyedi fecskejelleg. Homloka és torka vöröses folttal díszített, mellkasa pedig fehér. 

A lemenő nappal egy várva várt kakukk is megérkezett, sajnos a kevés fény miatt csak sziluettképet sikerült készítenünk, de a jellegzetes kakukkforma így is kivehető.

Másnap hazafelé tartva megálltunk egy -a Velencei-tó partján álló- kilátónál, és ezt a kis nyári lúd famíliát volt alkalmunk meglesni, amint békésen és gyanútlanul sétáltak a magas fűben: 

Szürkésbarna tollszínezetük, rózsaszín csőrük alapján könnyedén felismerhetjük őket.

Nos, végére is értem ennek a bejegyzésnek, remélem tetszett, és kedvet kaptok egy kis madármegfigyeléshez.

Sziasztok!