Sziasztok!

Ez alkalommal a Merzse-mocsárban madarászkodtunk, az olvadáskor keletkezett sár ellenére felkerekedtünk néhány újabb faj megfigyelésének reményében. A mocsár körüli tanösvényen haladtunk, és -elárulhatom-, nem tértünk haza fotók nélkül ezúttal sem. 

Túránk során leggyakrabban a következő tollast láttuk, amely akár a Merzse-mocsár címermadarává is avanzsálhatna: a nádi sármány. Érthető is gyakorisága, hiszen a mocsár nádasaiban védelmet nyújtó fészkelőhelyre talál. Elsőként egy tojót pillantottunk meg. Barna alapszínezetű, hasa szürkésfehér, feje barna sávokkal tarkított.

Majd egy hím nádi sármányt is lencsevégre kaptunk: ő is barnás színű, de feje és torka fekete, fehér bajuszsávval rendelkezik és fehér nyakörvet visel.

Elindulás után nem sokkal egy nagyméretű ragadozómadarat láttunk felettünk nesztelenül elsuhanni, majd szerencsére leszállt egy fa tetején lévő ágra, és meg tudtuk lesni őkelmét. A fejedelmi méretekkel rendelkező -a faj szárnyfesztávolsága 125-148 cm- madár egy gatyás ölyv volt. Leginkább fehér színű faroktöve alapján ismerhető fel, az alsótest fehéres, barnával mintázott, lefelé haladva barna dominanciával. Egy röpképet is feltöltöttem, hiszen a ragadozómadaraknál nagyban segít a fajmeghatározásban. Jellemző a sötét kéztőfolt a szárnyakon, illetve a farokvégszalag. A tojó gatyás ölyv esetében farokvégszalagján kívül egy keskenyebb sáv látható a farkán, míg a hímén több szalag van. Így megállapíthatjuk, hogy tojó egyedet láttunk, melyet alátámaszt még egy bélyeg: a sötét hasfolt.

Később egy süvöltő tojót vettünk észre, épp az ágak között pihengetett. Korábban már írtam róla, így már biztosan ismerős Nektek is. Szürke teste, fekete fejteteje és farka, tömpe, vaskos csőre alapján beazonosítható. Mivel általában párban vagy kis csapatokban közlekedik, mellette megpillantottunk egy impozáns tollazatú hím süvöltőt is. Az ő sapkája és farka is fekete, de alsóteste rózsaszínes vörös színben pompázik.

Tovább sétálva egy magányos ragadozó gubbasztott egy ágon, zsákmányra várva. Egy egerészölyvhöz volt szerencsénk. Félénk volt, hamar felröppent, de egy röpképet sikerült róla is készíteni. Háta és szárnya külseje barna színű, farka piszkosfehér, barnával keresztsávozott. Mellén egy világos sáv húzódik keresztben, a szárnyél szegélye fekete. 

Többször hallottuk tavaszt hívó énekét a kék cinegéknek, egy szép kis dalnokot le is fotóztunk.:

Elhaladva egy bokros-fás rész mellett, az ágak között kis szürke tollgombolyagok ugráltak energikusan. Egy csapat őszapót vettünk észre, és a kis csoport egyik tagját megörökítettük. Piciny teste a hasi oldalon szürke, háta és relatíve hosszú farka fekete, válltollai barnás színűek.

Sétánk vége felé haladva egy kistermetű harkályt láttunk, nem volt más, mint egy kis fakopáncs. Először szemből figyeltük meg, majd átrepült a szomszédos fára, immár háttal nekünk. Az eddig blogomban leírt harkályféléktől eltérően az ő alsó farokfedői, hasa alja nem pirosak. Felsőteste fekete, szárnya és háta fehéren sávozott. Mivel a nőstény fejteteteje fekete, a hím sapkája pedig piros, a látott madár egy hím kis fakopáncs.

Végül pedig egy új madárfajhoz volt szerencsénk. Egy fa tetején üldögélt éppen a megfigyelt nagy őrgébics. Csőre kampós, széles, álarchoz hasonló sötét szemsávval rendelkezik. Általában hosszasan vár kinyúló ágakon zsákmányára lesve: rovarokra, rágcsálókra, kisebb madarakra. Tollazata fehéres világosszürke, farka és szárnya fekete, kézevezőfoltja pedig fehér.

Nos, végére is értem a beszámolónak, remélem, hogy kedvet kaptatok egy jó kis madármegfigyeléssel egybekötött sétára a Merzse-mocsár vidékén. 

Sziasztok!