Sziasztok!

Íme, következik az újabb bejegyzés, melyben azt osztom meg Veletek, milyen madárfajok keresték fel a kertben kihelyezett etetőket.

Elsőként bemutatott szárnyas vendégünk naponta többször is megjelenik a kertünkben található harkályfán, és szívesen csipeget a kiakasztott cinkegolyóból. A piciny, barnás tollazatú madár ügyesen araszol felfelé a fatörzseken, erős farktollai segítik a támaszkodásban, amíg rovarok után kutat hosszú csőrével. A képen egy fakuszfaj látható, de két faja, a hegyi fakusz és a rövidkarmú fakusz elkülönítése nem egyszerű feladat, általában hangja alapján lehetséges. 

Gyakorta veszem észre lakmározás közben a vörösbegyet is, aki általában igen félénken viselkedik, a leghalkabb zajt hallván is gyorsan angolosan távozik. A kis kedves narancsvörös begyű szárnyas is kedveli a cingegolyót, de szívesen fogyaszt a lágy sajtból is. Leginkább a földön tartózkodik, így a talajetetők kihelyezésével kedvezhetünk neki. 

A következő tollas nem rendszeres vendég, de néhány alkalommal tiszteletét tette már az etetőnél. A tengelic felismerése vörös-fehér-fekete fejmintázata alapján egyszerű feladat. Fekete szárnyán élénken jelennek meg a sárga szárnyevezők, farka szintén fekete, fehéren foltozott. Az etetőben viszonylag hosszasan időzött, csontszínű csőrével sorra bontotta fel a napraforgómagok héját.

A következőkben bemutatott apró termetű madarak rendszerint csapatokban érkeznek, és nagy kedvencük a cinkegolyó és a faggyúkarika. Az őszapók könnyen azonosíthatóak testükhöz képest hosszú farkuk, szürkésfehér fejük és alsótestük, illetve barnásfekete színezetű hátuk alapján. Szemgyűrűjük felül narancssárgás, csőrük pedig pici.

A csízek is gyakran megfigyelhetőek nálunk, amint -pintyféléhez méltóan- az etetőben hosszasan napraforgót majszolnak. A képen egy hím egyedet láthattok, aki egyébként harciasan védte a magokat, és rikoltozva, szárnyát széttárva tartotta távol a többi madarat, amíg ő jól nem lakott. Tollazata zöldessárga, a hím pedig fekete torokfolttal és sapkával rendelkezik.

Most pedig következzen eddig megismert ,,szereplőink" ellensége, aki néha sikerrel jár portyázásai során: a karvaly. Ezúttal hiába csapott le a levegőben, az énekesmadarak mind elrepültek, így a ragadozó egyelőre éhesen foglalt helyet szomszédunk házának tetején. A karvaly életmódjának megfelelően horgas, erős csőrrel bír, látása pedig éles. A képen látható hím tollazata szürke színű, pofája és vöröses árnyalatú, hasa és melle vöröses keresztsávozású. 

Nos, végére is értem a mai bejegyzésnek, remélem tetszett, és Ti is kedvet kaptok a madarak etetéséhez.

Sziasztok!