Üdv mindenkinek!

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, ma a Péterhalmi-erdőben tett madárlesünkbe avatlak be Benneteket. Először egy kicsit az erdőről írnék, hiszen -bár már ötödik éve lakom Budapesten- először én sem ismertem ezt a területet. 

A Péterhalmi vagy másnéven Halmi-erdő a XVIII. kerület része, Pestszentimre és Pestszentlőrinc között terül el.

Többször sétáltunk már magas fái között, de nyáron -a dús lombkoronának hála- a madarak a rejtőzködő üzemmódba kapcsoltak: hangjukat hallottuk ugyan, de már-már kuriózumnak számított, ha észrevettünk egy-egy példányt.

Most viszont a levelek takarásának hiányában könnyebb dolgunk volt őket lencsevégre kapni, bár csak egy fél órácskánk volt e nemes feladatra.

Megosztom hát Veletek az általunk készített képeket, hátha kedvet kaptok egy kis madarászkodáshoz ebben a hangulatos fővárosi erdőben.

A Városligetről írt bejegyzésben már láthattatok egy tojó nagy fakopáncsot. Akkor írtam, hogy a tojó nem visel piros sapkát, a hím pedig igen. Nos, itt az ékes példa: a képen látható nagy fakopáncs ennek alapján hím, hiszen szép piros folttal rendelkezik. 

A hátulról készített fotón még jobban látható a piros sapka:

Ahogy bámészkodtunk, barna sziluettekre lettünk figyelmesek. Két mókus ugrabugrált az ágakon, ügyes akrobataként mozogtak, sikerrel szereztek maguknak egy kis rágcsálnivalót.

Második megfigyelt madarunk egy fekete rigó tojó volt, kormosbarna tollazata elkülöníti a fekete hímtől. Csőre sötét, mellkasán elmosódott kontúrú foltokat fedezhetünk fel. 

Következő szárnyas, akit láttunk, nem volt más, mint egy rövidkarmú fakusz. Ő a rejtőzködés mestere, barna-fehér tollazatának mintázata hasonlít a fák törzséhez, kedvenc tartózkodási helyéhez. A kistestű fakusz egér módjára kúszik felfelé a fatörzseken, igazi kis örökmozgó, a kéreg alatt rovarok után kutat minduntalan. Ebben a műveletben segíti relatíve hosszú, kissé lefelé hajló csőre és merev farktollai. A Városligetben látott csuszka az ő ellentéte, hiszen  míg a fakusz felfelé, addig a csuszka lefelé közlekedik a fatörzseken.

Végül pedig egy ugyancsak a Halmi-erdőben készült nyári képet mutatnék Nektek. A feketerigó hím és tojó páros  iskolapéldájának segítségével szemléltethető az ivari kétalakúság. Itt egy hím fekete rigó a főszereplő, ha összehasonlítjátok a feljebb lévő tojóval, valóban szembetűnő a fekete tollszínezet. Ezen túlmenően a hím csőre nyáron narancssárgás, csakúgy, mint a keskeny szemgyűrű. Nyár végére azoban a csőr színe sötétebbé válik.

Remélem, meghoztam a kedveteket, és a jövőben ellátogattok a Péterhalmi-erdőbe. :)

Következő bejegyzésben a Mátrában tett kirándulásunkról fogok beszámolni, amiben jópár új madárfajról olvashattok.