Üdv Madárbarátok!

Ezúttal egy virtuális kirándulásra invitállak Benneteket, méghozzá a Velencei-tóhoz tartozó Dinnyési Fertő vidékére. Mivel vízimadarakról nem készült eddig sok képünk, úgy döntöttünk, szélesítjük a palettát, és meglesünk néhány új példányt közülük. Ehhez remek helyszínnek tűnt a Dinnyési Fertő, hiszen relatíve nincs messze Budapesttől, és nádasai ideális élőhelyet biztosítanak a vízi szárnyasok részére.

Első megfigyelt tollasunk egy gólyatöcs volt, aki a sekély vízben kutatott táplálék után. Le sem tagadhatná, hogy vízi életmódot folytat, hosszú, kecses vöröses színű lába, vékony, egyenes csőre teszi alkalmassá erre. Tollazata fekete-fehér, s mivel a hímek háta sötétfekete, a tojóké pedig barnás, így azt mondhatjuk, hím egyedről van szó ebben az esetben.

Az ösvény melletti fán pihent meg egy seregély, aki ugyan nem vízimadár, de említést érdemel. Mivel csőre sárga, és tollazata fekete, így fekete rigónak tűnhet, de a fekete alapszínt fehér pettyek teszik változatossá. Segíthet még a fekete rigótól való elkülönítésben, hogy a seregély nem páros lábbal ugrál, hanem lépkedve halad a földön.

A vízben úszva egy elegáns üstökösrécepárt figyelhettünk meg, a hím úszott elöl, piros csőre, narancssárgás fejteteje díszes megjelenést kölcsönöz neki. Melle fekete, teste oldalán némi fehér szín is helyet kap. A tojó követte, az ő csőre sötét, sapkája pedig barna. 

Újabb lapályos részre érve több barna színű madarat vettünk észre, ők is a vízben kutattak sötétbarna csőrük segítségével. Pajzsoscankók voltak, de mivel a hímek nyáron öltöznek díszes nászruhába, most még csak nagyobb méretük alapján különíthetőek el a tojóktól. Ilyenkor még mindannyian barnás színezetűek, szabálytalan foltokkal, a csőrtő világosabb, a lábuk pedig narancssárgás.

Az ég felé pillantottunk, mert vijjogó hang ütötte meg a fülünket. A hang forrása pedig két magasban repülő vörös vércse volt. Röpképén is látható, hogy a farkon sötét végszalag húzódik keresztben, hasa sűrűn foltozott, és jellegzetes sötét színű bajuszsávval rendelkezik.

Majd pedig alkalmunk volt egészen közelről egy szárcsát meglesni, aki valószínűleg épp átúszóban volt a fészkéhez, ahová sietve tért vissza. Egész teste feketésszürke színű, kivéve homlokát és csőrét, e két terület fehér. A felnőtt állatok csőre kissé rózsaszínesnek is látszik. Első ránézésre igen jámbornak tűnik, valójában azonban harcias madár, a territóriumát veszélyeztető egyedeket fenyegető ráúszással ijeszti el.

Amint a nap alábukni készült a horizonton, úgy indultak vissza a madarak pihenőhelyeikre. Így tett a következő megfigyelt szárnyas, ez a nagy kócsag is. Nevének megfelelően nagytermetű, és egész teste fehér színű, méltóságteljes szárnycsapásokkal, behúzott nyakkal repül. Lába relatíve hosszú, ahogyan csőre is, mely a költési időben befeketedik, különben sárgás. 

Ringatózott a vízen Európa egyik legnagyobb vöcsökfajának egy példánya: egy búbos vöcsök. Barnás színű, ,,tollfülei"-ről pedig egyből felismerhető, amelyet a nászidőszakban visel. Érdekesség, hogy nőstény és a hím egyaránt rendelkezik ilyennel, násztáncukat, az ún. ,,pingvintáncot" megnézhetitek a következő linkre kattintva: https://www.youtube.com/watch?v=3lmlDZQP5EY

Ugyancsak röpképet sikerült készítenünk erről a szürke gémről. Szürkés tollazatú, fejtetejének oldala és tarkója fekete. Ő is behúzott nyakkal repül, csőre erős, költéskor narancsszínű, egyébként szürkéssárga. 

Végül pedig ezzel a képpel zárnám a bejegyzést, amely inkább sziluett a lemenő napnak köszönhetően, de kivehető, hogy ez a ragadozómadár egy békát zsákmányolt vacsorára, melyet diadalittasan szorít karmai között. 

Nos, ennyi lett volna a Dinnyési Fertő madárvilágáról szóló bejegyzés, remélem tetszett, és Ti is ellátogattok erre a festői környékre. 

Sikeres madármegfigyelést mindenkinek!

Sziasztok!