Üdv Mindenkinek!

Itt is van a tegnapi bejegyzés ígért folytatása. Ez alkalommal a Városligetbe tértünk vissza, ellátogattunk a Gyadai-rét tanösvényre, és készült néhány kép a budapesti lakásunkhoz tartozó udvaron is.

Lássuk tehát, milyen madarakat lestünk meg a Városligetben második alkalommal!

Első tollasunk egy zöld küllő volt, mely a harkályfélék családjába tartozó faj, s bár hazánkban a statisztikák szerint gyakorinak számít, mi most találkoztunk vele először. Színezete a nevének megfelelően zöld dominanciájú, szeme környéke fekete, sapkája pedig piros. A nemek közti különbséget az jelenti, hogy a hím fekete bajuszának közepén piros folt van, míg a nősténynél ez hiányzik. Megállapíthatjuk tehát, hogy fotónkon nőstény zöld küllőt látunk. Mivel tápláléka főként hangyákból áll, sokat tartózkodik a földön, jelenlétünkben is épp a talajon keresgélt, nagy elánnal túrta fel az avart. A hideg idő beálltával hangyabolyokat próbál kibontani, hogy élelmet találjon.

A következő lencsevégre kapott madárka egy kis vörösbegy volt, róla olvashattatok már egy korábbi bejegyzésben. Kissé gömbölydednek tűnik, ez annak tudható be, hogy sokszor felfújja a tollazatát, így védekezvén a téli hideg ellen. Szép élénk narancsvörös mellfoltja -fő ismertetőjegye- alapján könnyen beazonosíthatjuk, így picit nehéz is elhinni, hogy a fiatal madaraknál ez hiányzik: ők barnás pettyesek. 

Kis idő elteltével egy számunkra új rigófajt pillanthattunk meg: egy szőlőrigót. Hazánkban rendszeresen átvonuló, parkokban áttelel. Mérete az énekes rigóéhoz hasonló, de fehér szemöldöksávval rendelkezik, és a bajusz alatti sáv is fehéres. Testoldalán rozsdavörös foltot visel, röptében látható, hogy a szárnybélés is ebben a színben tündököl.  

Ezután egy már ismert szárnyast fedeztünk fel egy fatörzsön: egy csuszkát. Ha olvastátok az eddigi bejegyzéseket, bizonyára Bennetek is körvonalazódott már, hogy mely madárfajok láthatóak gyakrabban, és melyek azok, amelyeket ritkábban pillanthatunk meg. Nos, csuszkával gyakorta találkozhatunk Magyarországon, ha kirándulunk, túrázunk. Narancssárga melle, kékesszürke háta és szárnya, valamint fekete szemsávja alapján azonnal feismerhető.

A Gyadai-réten végigsétálva a tanösvényen két madarat figyeltünk meg, bár kicsit több fajra számítottunk, de a madármegfigyeléshez is szükségeltetik némi szerencse.

Elsőként egy zöldikét vettünk észre, aki egy ágon pihengetett kis tollgombolyagként:

Majd pedig egy szajkót, másik nevén mátyásmadarat láttunk. Tollazata nagyrészt rózsaszínes szürkésbarna, fejteteje és torka fehéres, széles bajuszsávja fekete. Szárnyhajlatában feketével finoman sávozott világoskék folt látható. Nem száll könnyen inába a bátorsága, hiszen akár nappalozó macskabaglyot is támad csapatba verődve. Téli tápláka bükk- és tölgymakk, melyeket gyakran rejt el, de később nem emlékszik rá, hogy hová, így részt vesz az erdők felújulási folyamatában.

Most pedig az udvarunkon készült képeket mutatnám meg Nektek. Ez a barnásszürke tojó fekete rigó éppen bogyót falatozott:

Itt pedig egy egészen közeli felvételt láthattok egy barátságos hím fekete rigóról. Jellegzetes narancssárga csőre, sárga szemgyűrűje, fekete tollazata.

Volt szerencsénk egy újabb zöldike hímet meglesni, teste szép zöldessárga , csőre vaskos, kúp alakú.  

Majd pedig észrevettünk egy tojó zöldikét is, amint egy fenyőágon maggal csillapította éhségét. Ő fakóbb árnyalatú, mint a hím, háta barnásabb, de a szárnyon és a háton felbukkan a sárgászöld szín is.

Végül pedig egy újabb képpel gyarapodott a mókusos képeink gyűjteménye ennek a kis városligeti légtornásznak köszönhetően:

Ezzel a bejegyzés végére is értünk, remélem tesztett, és Ti is kedvet kaptatok egy kis madárleséshez.

Sikeres madármegfigyelést mindenkinek!