Üdv mindenkinek!

Ezúton megosztom Veletek benyomásaimat, élményeimet, na meg persze néhány fotót a híres-neves Tatai Vadlúdsokadalomról. :)

Egy jó ideje elhatároztam, hogy madárkedvelő állampolgárként részt szeretnék venni ezen a jeles eseményen, és november 26-án Tatán múlatni az időt többezer lúd társaságában. 

Már napokkal az esemény előtt nézegettem a vadludsokadalom.hu honlapot, és elégedetten konstatáltam, hogy madársokadalom, sőt ritka fajokra is bukkanhat itt a szerencsés madarász. Gondolok itt a ritka kis lilikre, vörösnyakú lúdra, apácalúdra és örvös lúdra, melyekből egy-egy Magyarországon kuriózumnak számító példány is észrevehető.

A tatai Öreg-tó ad otthont ilyenkor a távoli tundráról érkező vadludaknak. Megérkezvén a tóhoz, a partról láthattuk a vizen pihenő ludak csoportjait.

A ludak között három domináns fajt vehetünk észre: vetési lúd, nyári lúd, nagy lilik. E három lúdfaj elkülönítése nem mindig olyan egyszerű, de vannak olyan bélyegek, amik segítségünkre vannak. Sajnos mivel nagyon messze voltak a madarak, így igazán szemléletes képet nehéz készíteni.

A nagy lilik csőre előtti, nagyjából a szemek vonaláig érő fehér homlokfolt jellegzetes, és egyben elkülöníti a kis liliktől, hisz az ő homlokfoltja a feje tetejééig ér. A következő képünkön az előtérben látszik 3 együtt úszó nagylilik, fehér homlokfoltjuk messziről világít.

A vetési lúd szürke, lábai narancssárgák, csőrén fekete folt fordulhat elő. A nyári ludat pedig rózsazsín csőréről a legkönnyebb felismerni.

A vadludak behúzásáig szétnéztünk kicsit a tóparton, más madárfajok után kutatva...És sikerrel is jártunk. 

Több tőkésrécecsapat is ringatózott a tavon, ezen a képen 2 hím és egy nőstény példány látható. A gácsér ékes tollazatával könnyedén megkülönböztethető a barna-dominanciájú tojótól. A hím feje fémes fényű züld, vékony fehér nyakörvvel rendelkezik, melle bíborbarna, teste többi része szürkés, hátsó része fekete. 

 Következő ,,zsákmányunk" két dankasirály volt, felismerhető a külsőszárny fehér elülső éléről, valamint feltűnő fekete fülfoltjáról.

Tovább erősítette a vízimadarak táborát egy kárókatona, más néven kormorán. Feje profilból ék alakú, csőre erős, számtalanszor bukott le, és hihetlenül sokáig volt a víz alatt. 

Amíg a vadlúdbehúzást vártuk, szemtanúja voltunk előbb egy széncinege, majd egy kékcinege gyűrűzésének.

E két cinegefajt legkönnyebb talán a fej megfigyelésével lehet elkülöníteni. A széncinege sapkája fekete, fehér pofafoltja van. A kékcinege -nevéhez méltóan- kék sapkával rendelkezik, fekete szemsávja van.

Aztán a naplemente eljövetelével megjöttek a ludak is, megkezdődött a várva várt vadlúdbehúzás. 

Összességében szerintem megérte Tatáig utazni, maradandó élmény volt ez a novemberi nap.

Legközelebbi bejegyzésben a Városligeti Ornitológiai Expedíciónkról fogok beszámolni.