Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben arról írok Nektek, milyen fajokat lestünk meg második alkalommal visszatérve a Merzse-mocsárhoz.

Először is régi ismerősünkkel, a szárcsával találkoztunk, aki nem volt egyedül: aranyos, pelyhes fiókái ügyesen követték, jó darabig néztük őket egy kiépített lesről. Még az oly tipikus fenyegető ráúszást is több alkalommal volt alkalmunk megfigyelni. Fekete teste, fehér homlokpajzsa, erős, világos színű csőre alapján könnyen azonosítható ez a vízimadár. 

A szárcsák után egy barnás testű, vöröses nyakú tollast vettünk észre, akinek fekete fejteteje éles átmenettel különül el fejének fehér területeitől. Nem volt ő más, mint egy vörösnyakú vöcsök, ügyesen bukott a víz alá többször is némi élelemért.

A következő kép sajnos elég messziről készült és a madarak nem helyezkedtek nyerő fotózkodó pozícióba, de a barna-fekete dominanciájú tollszínezet és a fehér alsó farkfedők alapján azt mondanám, hogy cigányrécéket láttunk.

A következő páros már sokkal könnyebben beazonosítható hosszú, széles csőre és tollazata alapján. Itt egy kanalas réce párt láthatunk, a tojó kevésbé kirívó, barnás tollszínű, míg a hím feje olajzöld, teste fehér, testoldala világosbarna.

Elegénsan úszott a vízen ez a bütykös hattyú, nagy termete, fehér tollazata segít a felismerésben. Csőre narancsvörös, melynek fekete bütyke a hímeknél nagyobb, úszás közben általában ,,S" alakban tartja a nyakát.

A vízparti nádasban magas hangú trillára lettünk figyelmesek, a kis dalnok pedig egy énekes nádiposzáta volt. Éneke nagyon hasonló a cserregő nádiposzátáéhoz, de lába narancssárgás, farcsíkja pedig kissé világosabb fakóbarna. Szemöldöksávja kevésbé szembetűnő, csőre kissé rövidebb, mint a cserregő nádiposzátáé.

Visszaindulva a part menti úton, egy faágon kopácsoló kis fakopáncsot is megpillantottunk. A kis termetű harkály szorgalmasan kopogtatott némi pondró reményében, piros fejtetővel, fekete-fehér tollazattal rendelkezik, alsó farokfedőin azonban nem jelenik meg a piros szín.

Később egy mezős területen haladva újabb madarat vettünk észre: egy tövisszúró gébicset. Gébicsszokáshoz híven egy kiemelkedő pontról kémlelte a vidéket zsákmányra lesve. Melle világos, feje szürke fekete álarccal, dolmánya gesztenyebarna. Nevét arról kapta, hogy zsákmányát tövisekre tűzi fel.   

A következő képen pedig egy fiatal tövisszúró gébicset látunk. Melle hullámosan sávozott, feje és szárnyai barnás színezetűek. 

Végül egy egerészölyvet vettünk észre magasban szitálva. Barnás alapszínezetét fehér területek tarkítják, a végszalag fekete, az alsószárnyon jellegzetes fehér sáv húzódik.

Ezzel a végére is értem a mai bejegyzésnek, remélem tetszett Nektek, és kedvet kaptok egy kis madármegfigyeléshez.

Sziasztok!