Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a főszerep a Gellért-hegyen meglesett madaraké lesz. Két különböző alkalommal sétáltunk fel-alá minél több madárfaj megfigyelésének reményében, most megosztom Veletek, milyen eredménnyel zárult.

Elsőként egy új fajt dokumentálhattunk, egy sisegő füzikét. Háta és fejteteje mohazöld, hasa fehér, citromsárga szemöldöksávval, fülfedőkkel és melloldallal rendelkezik, szemsávja hosszú. A fitiszfüzikétől eltérően a sárga és a fehér tollterületek éles határral különülnek el egymástól.

A füzike után egy csodálatosan éneklő barátposzátát vettünk észre, szürkés színű a tollazata és fekete sapkája van, mely a szem felső széléig ér. Érdekesség, hogy a fiatal egyedek és a nőstények sapkája barna.

Továbbsétálva színes tollast vettünk észre, egy tengelic üldögélt egy vékony ágon, aki a 2017-es év madara címnek örvendhet. Csőre viszonylag hosszú és hegyes, vörös-fehér-fekete fejmintázatáról könnyen felismerhető.

Majd pedig ismerős trillák ütötték meg a fülünket, egy hím erdei pinty volt a hang forrása, aki éneklés után tollgombolyagként ült tovább az ágon. Szürkés feje és tarkója kékesszürke, feje és mellkasa vörösesbarna.

Egy faágon karcsú, szürkésbarna madár kattogó hangot adott ki. Ő egy szürke légykapó, mellkasa és hasa világosabb szürke, mellkasa és feje szürkésen csíkozott. 

Egy bokros ágas-bogas területről gyönyörű strófák csendültek fel, ehhez hasonlóan szép éneket én személy szerint még nem hallottam. Közelebb merészkedve fény derült a dalnokra: egy fülemüle volt. Testének nagy része vörösesbarna, melle, hasa és torka szürkés színű. Aki még nem hallotta, ezen a linken érdemes meghallgatni a fülemüle énekét: https://www.youtube.com/watch?v=xsqr2RJ-bgo 

Egy vastag fatörzsön aranyos kis vörösbegy kapaszkodott vékonyka lábaival érdekes pozícióban. Nevét le sem tagadhatná, hisz vöröses narancssárga begye szembetűnő.

A magas fűből fekete madár kukucskált ki, épp csőrében tartotta a zsákmányát. Fekete alapszínét fehér pettyek, zöldes-lilás csillogás teszi változatossá. Ez a tollas egy seregély, a feketerigótól segít elkülöníteni még az, hogy ő nem szökdelve halad, hanem lépked.

Találkoztunk hazai legnagyobb galambfajunk egyedével is, az örvös galambbal. Békésen üldögélt egy ágon, feje kékesszürke, nyaka és mellkasa elöl lilás, nyaka oldalán fehér folt díszeleg.

Ennek a tölgyfának az ágán pedig egy daliás szajkó pihengetett. Többször írtam már róla, gyakran találkozhatunk vele. Barnás alapszínű a tollazata, világoskék szárnyhajlati tollai feketén sávozottak, bajuszsávja fekete.

Az egyik leggyakoribb kertben/parkokban látható szárnyashoz is volt szerencsénk, egy bokron ült ez a fekete rigó tojó, egészen közel engedett minket magához.

Végül, de nem utolsó sorban pedig egy szintén gyakori madárkát kaptunk lencsvégre: egy széncinegét.

Na de, ha már széncinege, akkor bemutatom Nektek Pitypangot, aki beköltözött a madárodúnkba, és már azóta ki is repültek a fiókái. :) Itt épp etetés zajlott, és egy kis odúreparálás/lakberendezés.

Nos, remélem, kedvet kaptatok ellátogatni a Gellért-hegyre, és sikerrel megfigyeltek/beazonosítotok minél több szárnyast. 

Sziasztok!