Üdv mindenkinek!

Nos, elérkezett a várva várt mátrai kirándulásunk, következzen tehát a beígért glosszárium a meglesett tollasokról.

Három túrát tettünk, első ezek közül Mátrafüredről indult. Csípős, igazi téli idő volt, de cseppet sem bántuk, mert a zúzmarával díszített erdő látványa mindenért kárpótolt.

Rögtön túránk elején néhány apró szürke madárkát vettünk észre, a kis csapat egyik tagját sikerült is lefényképezni. A kis jószág apró gombolyagnak tűnt, úgy felfújta tollazatát. Szembetűnő hosszú farka, és apró fekete csőre. Feje fehéres, szárnya feketés-barnás színezetű. Nem más ő, mint egy őszapó, egyike a hazai legkisebb testű madarainknak.

Kicsit tovasétálva egy süvöltő madárpár lakomázásának lehettünk szem- és fültanúi, a lakmározás jele a csőrükön díszeleg. Az ő kettősük is nagyszerű példa az ivari kétalakúságra, a hím és a tojó tollazata messziről szemlélve is eltérő. Mindkettejük farka, sapkája fekete, ugyanilyen színű szárnyukon fehér csíkkal rendelkeznek. Testük zömök, csőrük erős, vaskos. A legfeltűnőbb bélyeg azonban az alsótest színe: a hímé rózsaszínes vörös, a tojóé pedig szürkésbarna.

Néhány perc múlva kopácsolás ütötte meg a fülünket, hamar meg is pillantottuk a hang forrását: egy középfakopáncsot. Nagy fakopáncsról már írtam korábban, a középfakopáncs első ránézésre hasonló hozzá, de kisebb termetű és a színezet is kissé más. Alsó farokfedőinek rózsaszín színe fokozatosan megy át a has halványpiros színezetébe. Piros sapkáját fejtetején hordja, ovális vállfoltja fehér.

A harkályfélék családjának újabb tagját vettük észre egy magas fa törzsén felfelé haladván: egy fekete harkályt. Sajnos egy ág épp előtte volt, és őkelme hamar elrepült, de azért e kép alapján is beazonosítható. Nagyjából varjú méretű, piros sapkáját leszámítva koromfekete. Mivel a tojó esetében csak a fejtető hátsó része piros, ennek a példánynak pedig teljesen, így feltehetően egy hím fekete harkályt láttunk.

Erdőszerte gyakran láttunk kék cinegéket, akárcsak eddigi túráink során is. 

Következő megfigyelt fajjal még nem volt azonban dolgunk: egy meggyvágóról van szó. Nevének köze lehet erőteljes csőréhez, melynek segítségével a legkeményebb héjú magvakat is szét tudja roppantani. Alapvetően barnás színezetű, fehér és fekete mintázattal. Csőre télen barna, nyáron fekete színű.   

A meggyvágó után egy pettyes hasú énekes rigóval találkoztunk, egy ágon üldögélt éppen. Háta és farktollai dominánsan barnás színezetűek.

Továbbsétálva egy csuszkával találkoztunk, barátságosan pózolt a kamerának, és egy katicát zsákmányolt, amit csőrében őrzött. Narancssárga-szürke színezetének hála messziről észrevehető és felismerhető.

Kicsit később egy barátcinegét tudtunk lefotózni, amint éppen felreppent egy ágról. Alapszíne barnásszürke, feje tetején fekete búbot visel.

Második túránkat Parádsasvárról a Galyatetőig tettük, néhány madarat fotóztunk itt is. 

Először is egy -a már megfigyelt cinegék táborát erősítő- széncinegét, aki szépen kihúzta magát a kép kedvéért.

Majd egy rövidkarmú fakuszt kaptunk lencsevégre, róla is írtam már Nektek. 

Aztán hím süvöltők csapatát láttuk, amint egy bokron bandáztak, egy jó időre ott vertek tanyát.

Harmadik barangolásunkat pedig az Ilona-vízeséshez tettük, közben elmaradhatatlan madárleséssel. 

Útban a vízeséshez újabb csuszkával futottunk össze.

Rövidkarmú fakuszt is újra szemrevételeztünk, a jópofa kis madár szokásához híven ügyesen kúszott felfelé a fatörzsön.

Végül, de nem utolsó sorban pedig kedvenc sárgafejű királykám is tiszteletét tette.

Nos, összefoglalva a Mátrában tett madárlesünket, azt hiszem, kijelenthetem, hogy igen sok madárfajjal megismerkedhettünk, festői környezete, gazdag madárvilága vonzó hellyé teszi a Mátrát a tollasok kedvelői számára.

Látogassatok hát el Ti is e hegységünkbe!